Nemrégiben akadtam  rá   Bognár Gergely által írt  dolgozatra a a Google-on: Zénon paradoxonok a haladásért  címen. Ezzel kapcsolatban  szeretném leírni a gondolataimat arról,  ami már nagyon régen foglalkoztat.

Eredetileg matematikus vagyok . Már régóta tanulmányozom a filozófiát. Nem csak a hagyományos ágát, hanem az  un.ezoterikus  filozófiát, amit úgy is nevezhetnénk, hogy  dimenzionális filozófia.

Nos, ez a dimenzionális  filozófia adott nekem egy olyan gondolkodási módot, amit a hagyományos  filozófia nem tartalmaz. Lényege,  hogy ha figyelembe vesszük azt az alapvető tényt, hogy az Univerzum  tudatszintekre, dimenzió szintekre van felosztva,  minden egyes tudatszint determinál egy szellemi  színvonalat. Hogy az ott élő entitások milyen tudattal  rendelekeznek, mit képesek megérteni, megtapasztalni, átlátni az Univerzumban  lévő dolgokról.

Jelenleg, mi emberek itt a Földön a harmadik dimenzióban, az ehhez tartozó  tudatszinten élünk; és ez azt jelenti, hogy  tudásunk, tapasztalataink, tudatszintünk ehhez a 3. dimenzióhoz  kötött. Tehát ennek megfelelően  vannak  korlátozva  megtapasztalásaink, az egész Univerzumról alkotott véleményünk. Ez azt jelenti , hogy itt a 3. dimenzióban nagyon sok mindent  nem látunk, nem tudunk megtapasztalni empirikus tapasztalással , és nagyon sok  dolgot ésszel képtelenek vagyunk felfogni. Amit látunk , érzéki tapasztalással is csak olyan mértékben  vagyunk  képesek megérteni, amennyire a  3. dimenziós tudatszint  engedi. Ez persze nem azt jelenti , hogy ez az  ember számára nem hasznos, hanem hogy a spirituális  fejlődésünk érdekében  ez a megfelelő.

A probléma ott van, hogy mi emberek, amit  és ahogyan  itt tapasztaljuk a dolgokat, hajlamosak vagyunk az egész Univerzumra kivetíteni; abban a hiszemben, hogy amit látunk, az máshol is így van. Ezzel  tudjuk  elkövetni a legnagyobb tévedéseinket, és így  nem vesszük tudomásul , hogy felsőbb tudatszinteken egészen más a helyzet. Ha figyelembe vesszük , hogy  a mi 3 dimenziós látásunk csak a mi 3 dimenziós világunkban  érvényes, és tudjuk, hogy semmi  sem olyan, ahogy látjuk; akkor tudjuk, hogy magasabb tudatszinteken a mi meglátásaink érvénytelenek.

Ezért  hiszem és tudom, hogy  csakis  a dimenzionális látásmóddal  tudjuk helyesen  megtapasztalni a körülöttünk lévő  világot, az Univerzumot, és el kell fogadnunk, hogy ami nekünk  természetesnek  és magától érthetődőnek  tűnik,  az máshol  egészen máshogy van.  Mint már említettem , nagyon régóta  foglalkoztat  Zénon  gondolatmenete, illetőleg Parmenidész állítása, hogy tulajdonképpen  mozgás nincs is! Ha most az itteni 3 dimenziós gondondolkodás módunkkal  próbáljuk  megítélni , azt  mondhatnánk, hogy ostobaság, mert  mindanyian észleljük a mozgást. De ha dimenzionálisan  gondolkodunk , akkor  felötlik bennünk, hogy  magasabbb dimenziókban , melyek közelebb állnak  Istenhez, ott is így van?

Miután feltettem a kérdést, a következőkön kezdtem el gondolkodni:   van mondjuk egy szál gyufánk. Ennek a gyufának  meg szeretnénk mérni a hosszát. Tudjuk, hogy  ma már nagyon precíz  mérőműszerek állnak rendelkezésre, tehát lemérjük egy ilyen csúcsminőségű műszerrel, hogy a hossza  ennyi és ennnyi. Azt is tudjuk, ahogy szoktuk  mondani, hogy nincs abszolút pontos mérés, ez a pontos mérés is természetesen csak hozzávetőleges mérés.

Itt jön a kérdésem: hogy ha lenne abszolút pontos mérés, vajon  meg tudjuk-e  pontosan mondani , hogy mit értünk a gyufaszál hosszán?

Nos, ha jól belegondolunk, ezt teljesen  kézenfekvőnek vesszük, és soha nem merül föl bennünk, hogy mit is értünk valaminek a hossza alatt?!

A matematika  a távolságot  úgy  definiálja, hogy : két pont távolsága , az őket összekötő szakasz hossza.       

Nos , ha jól belegondolunk a távolság és a hosszúság  szinonímák, azaz ezzel a meghatározással csak azt monta a matematika, hogy valaminek a  távolsága a hossza,  azaz nem mondott semmit.  Én is próbáltam a távolságot valamilyen  más körülírással megfogalmazni, de nem lehet.  Tehát, ha jól belegondolunk, ez a távolság  valójában nem körülírható, nem definiálható, más szavakkal nem meghatározható. Pedig a távolság fogalma számunkra teljesen kézenfekvőnek  látszik, tapasztaljuk, látjuk - tehát szerintünk  létezik. Csak azt nem tudjuk megmondani , hogy mi ez?  Így tehát csak egy megoldás maradt: hogy  a távolság fogalma csak a mi tudatunkban létezik. Ezért  lehet az, hogy úgy  mondják nekünk a felsőbb  világok lényei, mit a felemelkedett  mesterek,  pl. Kryon, hogy  ezekben a dimenziókban  nemcsak az idő  nincs, de nincs tér sem,  hiszen nincs  értelme, jelentősége a távolságnak, és ebből  következően magának  a mozgásnak sem.

Az, hogy nálunk létezik  távolság, azt csak kölcsönkaptuk a spirituális fejlődésünk  biztosítása érdekében; egy bizonyos tudatszinttől felfelé  már nincs  rá szükség.

Nos, azt  akartam elmondani, hogy Zénon és Parmenidész valamilyen belső sugalmazásra, valamilyen  belső meglátás alapján  rájött, hogy a mozgás csak nekünk létezik; és ezt nem lehet kivetíteni az egész Univerzumra, ahol már nincs szükség mozgásra, távolságra a spirituális fejlődés érdekében.

Én így próbáltam a kérdést megközelíteni, úgy  érzem csak is kizárólag  a multidimenziónális látásmód  hozhat helyes  eredményt.

Még csak annyit szeretnék leírni, hogy a mi általunk  kreált  matematika a mi 3 dimenziós tapasztalatainkra épül, csak ebben a mi dimenziónkban érvényes, a magasabb dimenziókban már érvényét veszti.