A Hit

Az ember  ezen  a 3. dimenziós tudatszinten az információt kétféle  módon tudja megszerezni.

Az egyik, a leggyakrabbann  használt információszerzés az érzékszervek által - látás, hallás, szaglás, tapintás - történik.  Ezeket hívják  tapasztalati úton történő megismerésnek.

A másik fajtája, amire kevesebbet gondolunk, olyan  dolgokról szól, amit az érzékeinkkel nem tudunk észrevenni. Amit csak általában  az érzékszervekkel történő tapasztaláson túl - amikor valamit megérzünk,  ráérzünk, amit csak a hatodik érzékkel  - történő megérzésnek  is nevezünk. Például az összes  művészeti  alkotás lényegét képező  szépséget is, azaz az alkotás lényegét, csak ezzel a bizonyos hatodik érzékkel  tudjuk felfogni.

Ha valamit  érzékszerveinkkel meg tudunk tapasztanlni : látjuk, halljuk, stb, akkor ennek a  tapasztalásnak a bizonyítéka maga a látott hallott, stb dolog. Tehát, amit látok - hallok arra van  szerintünk konkrét bizonyíték, mert láttam - hallottam.

A másik fajta érzékelésre, ha olyasmit  probálok megtapasztalni , amit érzékszervi úton nem lehetséges - pl. valakinek a belső értéke, szeretete - nincs meg a kézzelfogható  bizonyíték: hogy láttam, hallottam - amit bizonyítékként fogadok el   az érzékszervi tapasztalásnál.

Az olyan dolgoknál tehát, amiket nem érzékszervi  tapasztalással tudok  megtapasztalni, amire nincs kézzelfogható bizonyíték; mégis érezzük, és tudjuk, hogy igaz:  ezt a bizonyítékot nevezzük HIT-nek.

A hitnek  tehát azt nevezzük, amire nincs és nem is lehet kézzelfogható, tapasztalati bizonyíték; nem látható, nem hallható, mégis biztosak  vagyunk benne, hogy igaz. Nagyon sok dolog születésünk pillanatában már belénk van táplálva: pl Isten léte,  a szeretet, jóság, stb. Ezen dolgok  tudása , igazságának elismerése mind hitkérdés, hiszen  érzékszerveinkkel nem tudjuk megtapasztalni.

Ez tehát a HIT lényege.